Felirat a Nagypiac sírjára

Murphy Törvénykönyvében Gregory felügyelő megfigyelése, hogy „az özvegy szoknyája mögött már a következő áldozat lapul”. Esetünkben az „özvegy szoknyáját” a jóhiszemű, lokálpatrióta, értékeikre büszke aradiak jelentik. Az áldozatot a Nagypiac. Amely persze, rég volt, aminek lennie kellene, miután az elmúlt száz esztendőben a mindenkori román hatalom sikeresen lezüllesztette. A „mindenkoriban” a legfájóbb az utóbbi harminc év, hisz felbukkant a lehetőség az európai értékek visszacsempészére.
Nekünk, akik itt születtünk, vagy azoknak, akik valahonnan valamiért ideköltöztek, de hamar magukénak vallták Arad értékeit, a Nagypiac szimbólum. Az utóbbi harminc év szándékos lezüllesztésének ellenére. Mert a Nagypiac már rég nem hangulatos, belvárosi piac, inkább a brazil répa- és banánkirályok fellegvára, a rendezetlenség, a mocsok, a szemtelenség és a lenyúlás tere. Miközben a magukat igazi aradinak vallók próbálnak igazi aradiként bevásárolni ott, legalább beidegződéstől hajtva őrizve a régi Nagypiac utolsó molekuláit.
Nem az a baj, hogy a város ledózerolja a régi Nagypiacra molekuláiban sem emlékeztető intézményt, és helyébe végre élhető teret épít. A baj, hogy kitörli a Nagypiac utolsó emlékképét is az igazi aradiakból. Amit most piac gyanánt egy régi garázsépületbe tuszkol, költöztet, az Arad értékeinek, hagyományának megcsúfolása.
Pedig, szerintem lett volna elegánsabb, hagyományőrzőbb megoldás is. Ha rajtam múlik, akkor a mostani csarnok helyébe építek emeletes piacot, olyat, amelynek építészeti stílusa illeszkedik a piacot körbezáró házak gyűrűjébe.
Nyáron hűtött, télen fűtött téglaépület, asztalok zöldségeseknek, gyümölcsösöknek, túrósoknak, virágosoknak, hadd ne soroljam. Hús- és tejtermék boltok, pékségek, kajáldák, Arad megyei kistermelőknek akár alkalmi, ingyenes lehetőség portékáik árusítására, bemutatók szervezésére. Az épület körül fennmaradó tér-rész is bevonható a kereskedelmi tevékenységbe. Hétvégén pedig áthoznám ide a bolhapiacot a Kispiacról.
Innentől kizárólag a város és a tervező fantáziája szab csak határt, miként lehet kis területen vonzó, hangulatos fedett piacot kialakítani, ízléses környezettel. Ja, és az új épület falára a régi Nagypiacról maradt fotókat aggatnék. Ilyen megoldásra tőlünk nyugatra ezrével sorakoznak a példák.
Mert akkor a Nagypiac eszméje, átgondolva, korszerűsítve, de helyben marad. A Forray utca felől érkezve pedig a tér jobboldala legyen élhető terület. Padokkal, zölddel, szökőkúttal, és mélygarázzsal.
A Nagypiac helyébe kiokumlált garázs-piac viszont szerintem startból halálra ítéltetett. Majdani megközelítése az Ádám (R. Şirianu) szűk utcájából, még ha „gyalogosítják” is ezt, tágas, körbejárható tér hiányában kínszenvedés. A hangulatára pedig máris lapátoljunk földet.
Vajon az özvegy szoknyája mögött melyik lesz a következő áldozat?

Irházi János

Kategória: Szóvágó

admin


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Kategoriák