Szelfizés Bukarestben az aradi turizmus koporsóján

„Szabad akaratából bárki lehet hülye, a sors akaratából csak a kiválasztottak” – ez Patricia meglátása Murphy törvénykönyvében. És természetesen semmi összefüggés nincs a megállapítás és ama tény között, hogy az Arad Megyei Tanács az elmúlt héten nagynépesen részt vett Bukarestben a turisztikai vásáron. De indítanom kellett valamivel soron következő szerény megállapításaimat szülőtérségem idegenforgalmáról.
A hivatalos közlemény büszkén szúrta a dombtetőre, hogy Arad immáron harmadik esztendeje vesz részt a rangos román turisztikai kavalkádon. Igaz, nekem fogalmam sincs mi a fenének.
Az idei vásári kínálatban a megyei tanács klingonokat megszégyenítő vízionárius apparátusa – Iustin Cionca elnök, valamint Andrei Ando kommunikációs, stratégiai, végrahajtási, reklámozási, gondolkodási, okos atyafüle – pártagyilag meg pártbenzinileg elrángatta Bukarestbe a gyoroki és világosi polgármestert, akik erősforrást nem kímélve arad-hegyaljai borokkal itatták a nagyérdeműt, kulturáltan meg távlatilag prezentálták hajnali idegenforgalmi lidércálmaikat.
Gyorokon nincs turizmus, a röhejes „Nyugat tengerpartjaként” reklámozott bányató és környéke gugger-távolban sincs az idegenforgalomtól, a térség kielégít egy bizonyos strandolási, pihenési igényt, amelynek résztvevői immunisak a rendre, higieniára, alapvető szolgáltatásokra. Ezzel nincs is baj, csak ki kell dobni a kirakatból, és fölöslegesen országosan dicsekedni vele. Gyorokon amúgy szálláshely, programok, nulla.
Világos azzal kérkedett Bukarestben, hogy a település 850 éves. Kaptak tőlünk, magyaroktól egy várat, amelynek felújítására, látogató-baráttá tételére 100 év is kevés volt nekik. Szóval, a magyar előny 750 esztendő, a hozzá köthető idegenforgalmi csali is magyar, ezért aztán mély a hallgatás.
Rém rövid leltár arról, mit tartalmaz Arad megye turisztikai koporsója, amit az értintettek 100 év alatt belehajigáltak:
Arad-Hegyalja villamosvonal. Felszántották, 30 év kevés volt arra, hogy visszaépítsék, és vonzó desztinációvá emeljék a borvidéket. A gyoroki depó: kóbor kutyák menhelye rothadó régi villamosokkal, pedig a megye közlekedési múzeuma is lehetne.
Évszázad alatt sem tették látogathatóvá a solymosi, világosi várat, a megyei tanács elbukta az uniós felújítási pénzeket.
Menyházát viccé züllesztették, gödör-bevállalós rallyn érhető csak el autóval. Vonattal, busszal neki ne vágjanak. A megyei tanács reklámozta palacsinta-fesztivál ma már miccs-orgia hegyi mambóval fűszerezve. A régi fürdőt kinyírták, vajon miért építették volna vissza a Borossebes-Menyháza vasútvonalat ezrével odacsalogatva a vendégeket?
Vagy az egykori Marosszlatina (Slatina Mureş)-Tótvárad (Vărădia de Mureş) erdei vasútvonalra?
Megállok. Az olvasó további száz példával toldhatná meg, miként qrták el Arad megye turizmusát. Kocsikázhatsz, bámulhatod a tájat, de se szállás, se vendéglátás, se program.
És nem az első 70 a gáz, hanem az utolsó 30.
De a megyei küldöttség szelfi százakat lőtt az éterbe Bukarestben a turisztikai vásáron, mosolygós, hepi arcok a megyei tanács közleményében, az elnök pedig mondta, 300 kilométert aszfaltoznak errefelé. Hadd szívja torokra a turista, mitől bukik víz alá a légy.
Húgó tévedésén alpuló kettős meglátás: „Nem azért van eszünk, hogy éljünk, hanem azért van eszünk, mert eszünk.”

Irházi János

Kategória: Szóvágó

admin


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Kategoriák